KOMOLYAN MONDOM, HOGY MOST JÓ MINDEN.

NÁLAM NEM TUDJA SENKI SEM JOBBAN,MIT JELENT EZ.

KICSIT JOBBAN ÉRZEM MAGAM, ÉS RÉMESEN JÓ ÉRZÉS, HOGY KIMONDHATOM.

,,,,,JÚJ,DE ISZONYÚ KÖZHELY.

MÉGIS ÉRZEM,ÉS ÉREZNI ÉREZNI AKAROM,HOGY JOBBAN VAGYOK.

OLYAN KOMOLYAN ÚTÁLOM MÁR BÉNULTSÁGOMAT.

MONDOM BÉNULTSÁGOMAT.

ÉLNI AKAROK,ÉLNI NEM BÉNULTAN.

JOBBAN JOBBAN MÉG JOBBAN.

ÉLNI ÚGY,MINT MÁSOK,ÁLMODNI NAGY DOLGOKAT,...

KOMOLYAN MEGÉLNI AZT,HOGY ÉLNI OLYAN POMPÁS ÉLNI OLYAN.....

és itt sokadszorra szakad meg a kapcsolat a mai napon... 

iszonyatos feszültségek munkálnak Pankában.

Látom a küzdelmét, ahogy megpróbálja magánál tartani a kontrollt, de nem mindig sikerül...

Látom, ahogy küzd minden egyes szóért, de ez nem nagy dolog, mondja ő...pedig ma minden egyes piacon vásárolt zöldségnek, gyümölcsnek kimondta a nevét...persze, hozzáteszi, hogy háromévesen is megtette ugyanezt...

Egyszóval igaz, hogy jobban van, sokkal jobban. de emögött eszelő küzdelem áll az autizmus árnyával, néha konkrét érzésem van, mintha egy létező dologgal viaskodna...kicsit ijesztőnek tűnik, de remélem lesz, aki érti, miről beszélek.

Most kell nagyon türelmesnek lenni, neki és mindannyiunknak.

és hazajönni akár a piacról is,ha nem akarjuk megosztani ezt a küzdelmet azokkal, akik úgy sem értenék..

Nem szeretném többet használni Panka felületét, szent helyét, de úgy éreztem, magyarázattal tartozom a rövidke blogért...de azért muszáj volt így is elmenteni.

"jóanya". 

Megosztás a facebookon