...AVAGY HÁNY ÉLET FÉR MEG EGY TESTBEN...

TUDOM,HOGY MÁR SOKSZOR EMLEGETTEM JÓANYÁMAT A BLOGOKBAN, DE MOST ELHATÁROZTAM, HOGY SZENTELEK NEKI EGY KÜLÖN ÍRÁST.

KI KELL MONDANOM, HOGY FOGALMAM SINCS, MIRE JUTOTTAM VOLNA NÉLKÜLE. 

KICSI KOROMBAN RENGETEGET ÉNEKELT ÉS MESÉLT NEKEM, SŐT IGAZÁBÓL MÁR POCAKLAKÓ KOROMBAN IS HALLOTTAM ŐT ÉNEKELNI, EMLÉKSZEM MINDIG MEGNYUGODTAM A HANGJÁRA.

BOLDOG KÉT ÉVET TÖLTÖTTÜNK EGYÜTT HÁRMASBAN, AZTÁN SÖTÉTSÉG ERESZKEDETT AZ AGYAMRA, SOK MINDEN ELFELEJTŐDÖTT ABBÓL A TUDÁSBÓL, AMIT MÁR ÖSSZESZEDEGETTEM ADDIGRA. RÉMES IDŐSZAK KÖVETKEZETT, IDEGES NAPPALOK, MÉG IDEGESEBB ÉJSZAKÁK, NEM ALVÁSOK, KIABÁLÁSOK, SÍRÁSOK.

ÉREZTEM, HOGY KEZDEK ELTŰNNI, KEZDEK ELTŰNNI EGY OLYAN VILÁGBAN, AHONNAN NEM SOKAN TÉRTEK MÉG VISSZA.

ÉREZTEM A FÁJDALMAT A SZEMEKBŐL,ÉREZTEM A HANGOKON A KÉTSÉGBEESÉST.

NEM TUDTAM SENKIT MEGNYUGTATNI, HOGY ITT VAGYOK, ITT VAGYOK, CSAK NEM TUDOK KIJÖNNI ONNAN.

RÉMES ÉRZÉS VOLT LÁTNI JÓANYÁMAT HALOTTSÁPADTAN, ÓLMOS TAGOKKAL A FÁRADTSÁGTÓL, GYŰRÖTT MOSOLLYAL AZ ARCÁN. MERT A MOSOLY MINDIG OTT VOLT, HOL GYENGÉBBEN, HOL IGAZI EREJÉBEN. GYENGÉBBEN, MERT SZÖRNYEN FÁRASZTÓ VOLTAM AKKORIBAN,BÁR MOST SEM VAGYOK EGY KÖNNYŰ ESET, ERŐSEBBEN, MERT JÓANYÁM IGAZÁN ERŐS SZEMÉLYISÉG.

RITKÁN ENGEDTE MEG MAGÁNAK, HOGY LEERESSZEN, ÉNEKKARRA JÁRT KORÁBBAN, AMIT IMÁDOTT, DE VÉGTELEN ÓRASZÁMBAN INKÁBB MELLETTEM VOLT, ÉS FELADTA AZ ÉNEKLÉST. ÖSSZEFONÓDOTT AZ ÉLETÜNK EGÉSZ RENDESEN, EZ AZÓTA IS TART,, DE EBBŐL A KÖTELÉKBŐL SOKAT PROFITÁLTAM.

EGYRE HOSSZABB IDŐKRE TUDTAM KILÉPNI ERRE A VILÁGRA, ONNAN A BELSŐ VILÁGOMBÓL.

AMI IGAZÁN JÓANYÁM ÉRDEME, HOGY SOHA NEM ADTA FEL, MINDIG KERESETT ÚJ ÉS ÚJ HELYEKET, EMBEREKET, ESZKÖZÖKET.

SOHA NEM LÁTTAM, HOGY NE LENNE KEDVE VELEM TANULNI, EZ IS MEGÉRNE EGY KÜLÖN BLOGOT, AHOGYAN TANÍT ENGEM. ÁLLANDÓAN BÚJJA A KÖNYVEKET, KITALÁL, FELFEDEZ, ÖTLETEL. NINCS KÉT EGYFORMA ÓRA NÁLA SOHA.

MINDIG A LEHETŐ LEGJOBBAN TÖREKSZIK ARRA, HOGY A LEHETŐ LEGJOBBAN MEGÉRTSEK MINDENT. KITARTÓAN DOLGOZIK AZON, HOGY MEGISMERJEN MINÉL JOBBAN. ÉS EGYRE JOBBAN SIKERÜL IS NEKI.

SOK PRÓBÁLKOZÁS UTÁN MOST EGÉSZEN JÓL TANULOK, TULAJDONKÉPPEN NAGYON JÓL, EGYRE TÖBBET ÉRTEK EGY SZÖVEGBŐL,ÉS EGYRE JOBBAN ÖSSZEÁLL MINDEN A FEJEMBEN. MINDIG AZT MONDTAM NEKI, HOGY OLYAN A FEJEM, MINT EGY RENDETLEN RUHÁSSZEKRÉNY,ÉS Ő CSINÁL RENDET BENNE. LASSANKÉNT POLCOKRA ÉS FIÓKOKBA KERÜL A SOK INFORMÁCIÓ. ÉS EZ ÍGY MEGY MINDEN NAP...

HÁLÁS VAGYOK ISTENNEK AZÉRT, HOGY MEGTALÁLTAM ŐT EBBEN A KUSZA VILÁGBAN. SZÖRNYEN ÉRZEM MOST MAGAM, MERT LÁTOM, AHOGY OLVASSA MAJD EZEKET A SOROKAT,ÉS EGY KICSIT FÉNYES LESZ A SZEME, AMIT MÉG MINDIG NEHEZEN TUDOK MEGKÜLÖNBÖZTETNI, HOGY JÓKEDVŰ VAGY SZOMORÚ SÍRÁS.

DE ÉRTEM MÁR EZT A KÜLÖNÖS EMBERT, MERT AZ VALÓBAN,ÉRTEM HOGY MIÉRT ENGEM VÁLASZTOTT. KITARTÓAN KERESTEM AZ OKOT, VAJON MIÉRT KELLETT NEKEM ELHALLGATNOM.

ÉS MOST REMÉLEM MEGFEJTEM A REJTVÉNYT.

CSÜTÖRTÖKÖN MEGYEK CSALÁDÁLLÍTÁSRA,ÉN SZERETTEM VOLNA MENNI, AZ ÉN DÖNTÉSEM. VÁROM MÁR, HOGY SOKAT BESZÉLHESSEK ARRÓL AZ IDŐSZAKRÓL, TALÁN EGY HOZZÁÉRTŐ MEGFEJTI, MI IS TÖRTÉNT  VALÓJÁBAN.

DE BÁRMI IS TÖRTÉNT, JÓANYÁM CSAK AZ MARAD, AKI VOLT MINDIG IS. KŐKEMÉNY, KITARTÓ ÉS FELTÉTLEN SZERETETTEL SZERET ENGEM.

JÓ LENNE MÁR ÚGY BESZÉLGETNI VELE, MINT MINDEN NORMÁLIS EMBER AZ ANYJÁVAL.

ÉS HISZEM, HOGY ELJÖN EGYSZER.

ÉN NAGYON VÁROM MÁR.

REMÉLEM Ő IS. 

Megosztás a facebookon